Szegeden, a Szegedi Dóm melletti parkban avatták fel az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatainak emlékművét.
Az emlékmű létesítését támogatta a Szeged-Csongrádi Egyházmegye, a szegedi tiszteletbeli Ukrán konzulátus és a Szegedi Ukrán Önkormányzat. Az emlékmű tervezője Bohdan Korzs ukrán szobrász, készítője Mihajlo Kolodko volt.
Az ötletgazda, Sajtos-Zapotocsna Natália, a Szegedi Ukrán Önkormányzat elnöke:
Úgy történt, hogy egy évvel ezelőtt, az éhínség áldozatainak emléknapján figyeltem fel arra, hogy a Szegedi Dóm közelében lévő kis parkban emlékjelek utalnak azokra a tragédiákra, amelyek egyes, Szegeden élő népek, nemzeti kisebbségek képviselőit érték a múltban. 2010-ben a lengyel kisebbség keresztet állított Katyn emlékére, áll az örmény népirtásra utaló jel és a Holokauszt emlékjele. Arra gondoltam, hogy kézenfekvő lenne elhelyezni az éhínség áldozataira emlékeztető ukrán jelünket is, annál is inkább, mert ebben az esztendőben lesz a tragédia 85. évfordulója, 10 esztendeje működik Szegeden a Tiszteletbeli  Konzulátus, és 20 éve alakult meg a városi ukrán önkormányzat. Először Kravcsenko Györgyöt, az Ukrán Országos Önkormányzat elnökét kerestem meg az ötletemmel, ő javasolta, hogy forduljak Bohdan Korzs neves ukrán szobrászhoz, aki korábban már közreműködött András és Anasztázia tihanyi szobrának elkészítésében. A szobrász boldogan beleegyezett, hogy segít nekünk. Kezdeményezésünkhöz csatlakozott Roth Sándor tiszteletbeli konzul, majd – már az emlékmű terveivel a kezemben felkerestem Kis Rigó László püspök urat, tekintve, hogy a park a Szeged-Csongrádi Egyházmegye tulajdona. A püspök úr örömmel fogadott, és elmondta, hogy már várta, mikor keresik meg az ukránok, mert tudomás volt tragédiáról.  Ezt követően csatlakozott hozzánk az Ukrán Nagykövetség. Úgy gondolom, hogy az emlékmű egy nagyon szép, Istenáldotta, jelképes helyen áll.
Az emlékmű avatásán megjelent Magyar Levente külügyi államtitkár, Kis Rigó László püspök, Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke, Szuperák Brigitta, az ukránok parlamenti szószólója, Ljubov Nepop ukrán nagykövet és dr. Roth Sándor tiszteletbeli konzul.
Az ünnepi beszédeket követően a Kárpátaljai Akadémiai Énekkar zenei aláfestése mellett a megjelentek elhelyezték koszorúikat és a megemlékezés virágait a szobor talapzatán.
A rendezvény végén Ljubov Nepop nagykövet elismerő oklevelet nyújtott át Kis Rigó László püspöknek, Roth Sándor tiszteletbeli konzulnak és Sajtos-Zapotocsna Natália városi ukrán önkormányzati elnöknek.
Bohdan Korzs szobrászművész elmondta, hogy már régóta foglalkoztatta egy ilyen emlékmű megalkotása, amelynek elsősorban jelképesnek kell lennie.
Már a budapesti emlékhely gondolatának felvetődésekor úgy gondoltam, hogy mellőzni kell a naturalizmus minden megnyilvánulását – kezdte az alkotó. – Kitüremkedő bordákat, az éhínség szörnyűségeit nem kell bemutatni, mert az éhínség szó önmagáért beszél. Gyertyalángot képzeltem el, amely felfelé csavarodva egy arcnélküli asszony fejkendőjével záródik. ez azt jelképezné, hogy milliószámra voltak ilyen asszonyok, akik ismeretlenek és névtelenek maradtak. Középen a láng megszakad egy üres falmélyedésben, azaz testetlenné válik. Mellette áll egy kisgyerek, aki keresztet formázó, széttárt karokkal enni kér, ám a láng elfordul a gyermektől, és nem tud segíteni rajta. Azt is terveztük, hogy leteszünk mellé egy megtört, egy darabka kenyeret jelképező követ és párt tört búzakalászt. Ez volt az eredeti ötlet, de Budapesten végül más emlékmű készült egy gyertyával és töviskoszorúval.
Később megkeresett az ukrán kulturális minisztérium azzal a javaslattal, hogy vegyek részt az éhínség washingtoni emlékművére kiírt pályázaton. Negyven résztvevő több hatvan pályaművel pályázott. Ezek voltak Juscsenko regnálásának utolsó évei. Amikor azonban Juscsenko távozott tisztségéből, a pályázatot lezárták. Később Ungváron hirdettek meg egy pályázatot. A meghirdetést követően három évig nem találtak helyet az emlékműnek, végül a Narodnaja tér mellett döntöttek, ami szerintem egyáltalán nem megfelelő hely. A pályázatnak öt vagy hat résztvevője volt és két fordulót tartottak. A második fordulóban az első helyen végeztem, majd valamilyen oknál fogva a második fordulót úgy, ahogy volt, annulálták és új pályázatot írtak ki.  Az utolsó, negyedik pályázaton már nem vettem részt, s végül a munkám Szegeden kötött ki, igaz, egy kicsit más változatba. Felhívott telefonon a szegedi ukrán önkormányzat elnöke, és megkérdezte megvan-e a Budapestre tervezett emlékmű makettje, mert szeretnék elkészíttetni a szobrot. Aztán az én terveim és modellem alapján Mihajlo Kolodko készítette el a szobrot. Egy kicsit változtatott az eredetin, és így kissé változott a tartalom is.  Így lettem én a szerző és ő a készítő.