Lasztoméri Ludmilla Kijevben született, gyermek- és ifjúkora a Dnyeper festői partjain, a pecsorai oldalon, a híres barlangkolostor közelében teltek.

A kijevi egyetemen szerzett újságírói diplomát, és 1977-ben magyar férjével együtt Magyarországra költözött.

Magyarországon több vállalatnál és intézménynél volt nemzetközi referens, adminisztrátor, az MTI Idegennyelvi szerkesztőségében fordító, dolgozott a Magyar Rádió orosz és ukrán adásaiban.

Fordító- és műszaki szerkesztőként közreműködött több reklám-kiadvány előkészítésében.

Lasztoméri Ludmilla már a kezdet kezdetén megingathatatlan meggyőződéssel vallotta az örök igazságot, miszerint “a költészetet nem számítják, hanem mérik”. Filozofikus gondolatokkal keretezett asszonyi bölcsessége  képezi költészetének fundamentumát és határozza meg a stílusát. Elégiái az érett költészet megnyilvánulásai, amelyek meghatároznak minden következő tollvonást. Miről ír? Ahogy ő maga mondta egykoron:”az őszről, a szerelemről és a sorsról”.