A Magyarországi Ukrán Színház 2003-ban alakult. Magyarországi színpadon elsőként az ukrán irodalom halhatatlan klasszikusa, Iván Kotljarevszkij Natalka Poltavka című darabja szólalt meg.

Ezek voltak az első lépések, melyeket sok aprómunka előzött meg, s jöttek az első sikerek és megíródott az itt élő ukránok színháztörténetének első oldala. A színház megalakulásától kezdve hat alkalommal vett részt a magyarországi nemzetiségi színházak nemzetközi Arcus fesztiválján.

A társulatnak köszönhetően, a különféle nehézségek és gáncsoskodások ellenére a magyar közönség találkozhatott Kotljarevszkij Natalka Poltavkájával, Tarasz Sevcsenko Fogadott anya, Kvitka-Osznovjanenko Harcias asszony, Iván Franko Ellopott boldogság, Kobiljanszka Vasárnap reggel, Sztarickij Két Nyúl nyomában, Kropivnyickij Leltár szerint, Andrij Kurejcsik Csak óvatosan, hölgyeim darabjaival, illetve Mikola Arkasz Tarasz Sevcsenko Katerina című elbeszélő költeményére írt operája nyomán készült lírai zenés színművel.

– Természetesen a színház alapítása nem pillanatnyi ötlet, egyszeri aktus eredménye. Valószínűleg ez még Ukrajnában sem ment volna könnyen. Idegen környezetben ez még nehezebb – mondta egyik interjújában Kormányos-Bakljak Olekszandra, a színház alapítója és művészeti vezetője. – 2003 őszén sikerül létrehozni a színházat. A következő tavaszon már be is mutatkoztunk Iván Kotljarevszkij Natalka Poltakájával a magyarországi nemzetiségek harmadik színházi fesztiválján. Az  ukrán társulat bemutatásakor Friggyesy András, a fesztivál igazgatója hangsúlyozta:” A magyarországi Ukrán Nemzeti Színház rövid, mindössze féléves története nem volt akadálya annak, hogy a közönség megismerje a klasszikus ukrán színjátszást a magas színvonalú előadás révén”.

Az előadás után Bartai-Drahomanova Natália, Leszja Ukrajinka másodfokú unokahúga, a neves ukrán közéleti személyiség unokája mondta a következőket:”Csak ültem, és nem hittem a szememnek és a fülemnek, hogy itt, a magyar főváros – ahol immár több mint fél évszázada élek – egyik színházának színpadán ukrán darabot játszanak, amelyet a Magyarországon élő ukránok állítottak színpadra”.

Talán ez volt a legnagyobb elismerése szerény színházi sikerünknek.

Az ukrán színház következő nagy sikere Sztarickij Két Nyúl nyomában című darab volt, amelyet a budapest Thália Színház nagyszínpadán mutattunk be.

Később ugyanezen a színpadon játszottuk Mark Kropivnyickij Leltár szerint című színművét a magyarországi nemzetiségek színházi fesztiválján. Elismeréssel szólt az előadásról Mádi István a zsűri elnöke, Mihajlo Fiscsenko pedig megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat Vaszil Mironovics falusi elöljáró alakjának megformálásáért.

Iván Franko Ellopott boldogság című darabjának bemutatója után a zsüri utalt arra, hogy az ukrán társulat a színház fejlődésének ragyogó bizonyítéka. Egyébként a közönség minden előadásunkat értékeli és hálás a lelkesítésünkért. Természetesen minden egyes előadásnak megvan a saját története, de számunkra mindegyik egyformán értékes és feledhetetlen. Külföldön működő színházként más rendelkezünk tapasztalatokkal, és a gyakorlat azt mutatja, hogy Magyarországon szükség van az ukrán színház, mert nemcsak az ukránokat érdekli, hanem a magyarokat is. Színházunk nemzetközi színtéren tárja a nagyközönség elé az ukrán kultúrát.

A társulat “vegyes csapat”, a tagok közt vannak hivatásos színészek, muzsikusok, tanárok és diákok: O. Scsur, K. Sikk, K. Piller, D. Kozubovics, N. Hartyányi, R. Risko. O. Raduj, A. Ljahovics, J. Erdős, L. Trofimenko, P. Molnár, V. Stefuca, U. Knyahinecka, L. Szljuzko, A. Muzicsuk, Zs. Makausz.

Ukrajnai védnökeink: Mihajlo Fiscsenko, Ukrajna Érdemes művésze és N. Zaszuhina Érdemes művész, a kárpátaljai megye, a Seregi fívérek nevét viselő akadémiai ukrán zenés színház és a munkácsi Sztaniszlav Ovgyejenko megyei színház művészei.

Mihajlo Fiscsenko: “Korábban sohasem gondoltam végig mennyit dolgoztunk. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki részt vállalt ebből a munkából, hiszen ne is olyan könnyű mai körülmények között összefogni egy olyan csodálatos vállalkozás érdekében, amit színháznak nevezünk”.