Viktória Bernát, az Ukrán Vasárnapi Iskola tanára mesél a „Dzvinochok” óvodai gyermekcsoport létrehozásáról és tevékenységéről.
Viktória, hogyan jött az ötlet, hogy a Magyarországi Ukrán Országos Önkormányzata alatt mükődő vasárnapi iskolában, hogy ilyen csoportot indítson?
– Már nagyon régen felmerült az ötlet, hogy nyissunk hangszeres csoportot. Felajánlották, hogy óvodás gyerekekkel dolgozhatok. A tanárnak ötvöznie kellett az ukrán nyelv és a zene tanítását. Sokáig haboztam, de az ukrán nyelv és a zenei kultúra iránti szeretetem volt a mozgatórugó ebben a kérdésben. Így 2013-ban létrehozták a „Dzvinochok” óvodai gyermekcsoportot. Először ötévesekkel kezdtem el dolgozni, idővel egyre többen lettek, év végére pedig már vagy negyven gyerek. Emlékszem, mindenki azon töprengett, hogyan sikerült ennyi gyereket összehoznom, de én sosem dicsekedtem vele, csak örültem, hogy egy nagy család vagyunk.
Célunk az volt, hogy megszeretjük az ukrán nyelvet, az ukrán rítusokat és ünnepeket, különösen azokat a gyerekeket, akik keveset beszélnek ukránul, vagy egyáltalán nem beszélnek, így volt nyelv, zene, színház, készülődés az ünnepekre, és még sok más. Nagyon nehéz volt, mert folyamatosan új érdekes feladatokkal kellett biztatni a gyerekeket. Ezért döntöttünk úgy, hogy kiegészítjük a furulyaoktatást, és most jó eredményeket értünk el. Idővel úgy történt, hogy a nagyobb, játszani szerető gyerekek elkezdtek furulyázni, így létrejött a „Dudarik”- együttes.
– Miért a furulya hangszer?
– Petrik fiamnak köszönhetem az ötletet, hogy bemutassak egy furulyát. Petryk még óvodában gyakorolta ezt a hangszert. Később vettem egy furulyát és együtt játszottunk, végül Attila, a legidősebb fiú is csatlakozott hozzánk, és még szórakoztatóbb lett együtt zenélni. Elkezdtem tovább tanulni, elmentem a kollégáimhoz a munkahelyemen, fejlesztettem magam. Így jött az ötlet, hogy furolyát tanuljak a vasárnapi iskolában. Bízom benne, hogy a „Dudarik” együttesünk tovább bővül és nagy sikert arat.
– Milyen rendezvényeken vett részt a csoportja?
– 2013 óta rendszeresen aktívan részt veszünk az ukrán közösség által szervezett összes rendezvényen, ünnepségen. Elvégre gyermekeinkben meg kell szerettetni honosítani az ukrán kultúrát és hagyományokat. A legérdekesebbek a szerző dalával, a „Hopachok” tánccal, a „Kesztyűs” színházi előadással, a karácsonyi énekekkel és még sok mással készült előadás voltak.
– Milyen pedagógiai módszereket, technikákat alkalmaz a gyakorlatában?
– Mindig is kerestem az ukrán nyelv oktatásának új módszereit, módjait: módszertani kézikönyveket használtam, amelyeket Ukrajnából hoztak barátaim, interneten sok anygaot találtam. Számomra személy szerint nagyon hasznos volt a Nyíregyházán megrendezett „Ukrainasztika Magyarországon és külföldön” című nemzetközi fórum. Ott bemutattuk a vasárnapi iskolánkat, és tapasztalatokat cseréltünk a többi kollégákkal.
Tervezem a további munkát, az ukrán nyelv tanítási módszereinek fejlesztését, miközben a gyerekeket furulyázni tanítom.
– Viktória, mit kívánna a gyerekeknek és szüleinek?
– Szeretném megköszönni szülöknek a bizalmat, és azt, hogy időt szakítottak a vasárnapi iskolára. Mindenkinek sok sikert kívánok a tanításhoz és gyermekeik neveléséhez. Kívánom, hogy a gyerekek egészségesek, magabiztosak, bátrak és okosak legyenek, hogy mindannyiunk örömére szolgáljon! Bízom benne, hogy gyermekeink hálásak lesznek nekünk, és ha felnőnek, fiaikat és lányaikat is elhozzák ukrán nyelv és zene oktatására.
